Bodrogi Gyula gyerekként a háború alatt sokat éhezett

2018. január 13. 14:53

Hatvan éve tartó pályafutása alatt sikert sikerre halmozott, ám az odáig vezető útja legalább annyi próbatétel elé is állította Bodrogi Gyulát, aki talajszinten látta a második világháború megrázó eseményeit.

- A második világháború idején nem volt túl sok okunk az ünneplésre. Lövöldöztek, repülő bombákat dobtak, és néztem, ahogy porig rombolnak körülöttünk mindent. Majd az éjszaka közepén felkerekedünk, és egyik háztól rohantunk a másikig, hogy bekéredzkedjünk valahova, nehogy megfagyjunk télvíz idején - kezdte a Star magazinnak Bodrogi Gyula.

- Máig nem értem, hogyan éltük túl a háborút... Mindennap elszámoltam az életemmel, és fel voltam készülve a halálra, hisz nem tudtuk, hogy megérjük-e a holnapot. Csak abban reménykedtünk, hogy egyszer s mindenkorra véget ér ez a rémálom - vallotta be a színművész, akinek az életben maradás mindennapos kihívást jelentett.

- Sokszor fájt a hasam az éhségtől. Amikor a szomszéd kisfiú kezében megláttam egy szelet kenyeret, menten elsírtam magam. A mi asztalunkon ugyanis a jobb napokon is csak kukorica volt. Hol darát, hol pépet, hol pedig málét ettünk. Ha pedig mást is sikerült, akkor az piros betűs ünnepnek számított. Emlékszem: volt olyan eset, hogy a nagyapám hazahozott egy karalábét, meghámozta, és csak a héját ette meg, de kárpótoltam egy tökkel, amit egy ház kertjében találtam. Alaposan móresre tanított az élet, úgyhogy ha valamit, akkor egy dolgot alaposan megjegyeztem. Értékeljük, amink van, és ne sóvárogjunk olyasvalami után, amink nincs! Egyébként pedig az életben sem számít, csak az egészség, hisz lehetünk bármennyire gazdagok, ha betegek vagyunk és lehetünk bármennyire szegények, ha egészségesek.
Forrás: Star