Levél az Orbán-rendszert leváltani akaró -leendő- ellenzékhez

2018. május 9. 10:43

Egy ilyen méretű vereség és az elmúlt egy hónapban megmutatkozott zűrzavar közepette számtalan használható, még több naiv és rengeteg ötletszerű, pillanatnyi érvényű elképzelés látott napvilágot.

Úgy vélem, hogy ezeknek a nagy része leegyszerűsíthető két aktuális és EGY STRATÉGIAI jellegű feladatra, de ezeket érdemes, és úgy is kell megfogalmazni, hogy EGYÉRTELMŰEK LEGYENEK. És később ne lehessen azzal védekezni, hogy a feladat nem volt világos.

 

A két sürgős feladat

 egyikét

értelemszerűen a közelgő fővárosi önkormányzati megmérettetések jelölik ki. Mind a kerületi versengésben, mind pedig a jövő évi - a fővárosért - folyó küzdelem során egy, azaz 1 olyan jelölttel kell elindulniuk, akiről csak annyit érdemes közhírré tenni, hogy: ő a Fidesszel szembeni jelölt. Az összes többi részletkérdés -  a pártok, mozgalmak, s egyéb szervezetek olyan belügye, amellyel fölösleges a leendő választókat szórakoztatni, mert nem lesznek kíváncsiak rá. (Eddig sem voltak, csak ezt a pártok képtelenek voltak belátni. Hátha a mostani vereség alkalmat teremt az ebbéli tanulásra is.) Április 8. egyik alapvető tanulsága éppen az lehetett, hogy a fővárosban él és lakik a jelen kormányt leginkább elutasító többség.

A másikat

 pedig annak a belátása jelöli ki, hogy ebben a választási rendszerben a Fideszt csak az egyéni választókerületekben aratott – nagyarányú - győzelemmel lehetséges legyőzni. Ez ugyan eddig is így volt és ezerszer elmondtuk, leírtuk az elmúlt években, de úgy tűnik, van olyan lecke is, amit a végtelenségig kell ismételgetni. E belátásból fakadna annak megértése és megoldása, hogy mind a 106 választókörzetben -egy éven belül, lehetőleg még az idei évben - létre kell hozni az E-központokat. (E - mint ellenzék…mert április 8-án az is kiderült, hogy ők is vannak annyian, mint a kormányzat hívei.)

Ezek a központok mind a 106 kerületben különbözni fognak egymástól, mert ahányan vannak, annyiféle adottságokkal rendelkeznek. Van, ahol ez egy kocsma, étterem lesz, és LESZ, ahol egy művelődési ház, s olyan is, ahol az önkormányzat is képes intézményes hátteret biztosítani. A lényeg, hogy legyen ilyen hely, ahol az ellenzéki pártok, a különféle mozgalmak, a jogvédelemre vágyók, a kormányzati médiumoktól nem függők megtalálhatják a maguk híreit, eseményeit, partnereiket. Nem kell ezt feltétlenül formalizálni, az is lehet, hogy 106-féle formáció jön létre. A legfontosabb, az, hogy mind a 106 körzetben legyen egy ilyen hely. (Minden egyéb- amúgy fontos – részeltkérdést ezúttal zárójelek között hagyunk.) S a legközelebbi -tegyük fel: lesz még ilyen alkalom…- 2022-ben ezek lehetnek a majdani kampány alapvető bázisai.

A hosszabb távú - alapvető feladatról

egy éven belül létre kellene hozni azt az intézményt, amit 1988-ban már-egyszer ELLENZÉKI KEREKASZTALNAK hívtak. Ennek most is meg kell tartani az egyeztető, legfőbb fórumát, de sokkal fontosabb lenne a nyolc, szakosított és állandóan tárgyaló bizottság létrehozatala:

 Ez a nyolc a következő legyen:

1. az Euro-övezethez való csatlakozás kérdései és szükséges lépései…

(Ebben nagyjából fel lehetne dolgozni a leendő kormányzati gazdaságpolitika valamennyi fontos kérdését.)

2. Mi legyen a leszakadó 40%-kal%   (Ez a szakbizottság már nem a jól ismert sirámok állandó megismétlésére lenne való, hanem a hosszabb távon követendő szociális, család, foglalkoztatási és egyéb ágazati politikák  összehangolt víziójának a kidolgozására.)

3. a magyar oktatás jövője. (Itt sem panaszfórumként kellene működni, hanem kidolgozni azt, hogy az itt dübörgő digitális jövő (jelen…) valamint a várhatóan berobbanó automatizálás következtében radikálisan átalakuló munkaerőpiac kettős szorításában milyen oktatási rendszerre lenne szükség? 2020-ban, 2025-ben, 2030-ban.

4. Egészségügyi kerekasztal. Ilyenek is voltak már az elmúlt években, de most addig kell működtetni, amíg az érinettek ki nem hordják a rohamosan elöregedő magyar társadalom számára minimálisan elfogadható, finanszírozható egészségügyi rendszer kormányzati programját.

5. A jogállamiság programja a xxi. században. E fórumnak sem hátrafelé, hanem előre tekintve kell programot adnia. Ebben a kérdésben a legjobb a helyzet, mert az elmúlt néhány évben többféle műhelyben is teljes és teljesíthető elképzelések születtek. Ezeket kellene egybehangolva, kormányzati programmá előléptetve újra vitatni és újra írni.

6. média, közszolgálat, tájékoztatási felelősség és kötelesség a xxi. századi Magyarországon. Normák, intézmények garanciák, finanszírozás.

7. Nemzet és identitáspolitika – nem kormányzati alapon.

 Ez lesz a legnehezebben megoldható, mert itt van az ellenzék a legnagyobb mulasztásban: meglehet, e kerekasztal első egy-két évében a politikusok, leendő közszereplők azt tennék a legjobban, ha sorra meghallgatnák a legkiválóbb történészek, szociológusok, szociálpszichológusok idevágó ismereteit.

8. Magyarország helye a rohamosan megváltozó nemzetközi környezetben. Azaz: külpolitikai egyeztető kerekasztal.  ebben a kérdésben is bíztató és termékeny előzmények vannak, mert a szalai-kör e munka nagyrészét már az előző években elvégezte. A feladat majd az lesz, hogy ennek eredményeit az előző hét kerekasztal megállapításaival, következtetéseivel kellene egybehangolni.

Azt talán nem kell külön írni, hogy e kerekasztalok működésének a lehető legszélesebb társadalmi/szakmai hátteret kellene megszólítaniuk. Természetesen sok egyéb kerekasztalt lehetne és kellene még felállítani. Egyelőre azonban e nyolc kör munkája is elegendő lehetne ahhoz, hogy legkésőbb három év múlva e kerekasztalok javaslataiból egy átfogó kormányzati program álljon össze. Olyan, amely minden tekintetben versenyképes és különb annál, mint amit az évtizedes hosszúságú Fidesz-korszak eleddig produkált. S e munkák következtében már nyugodtan lehetne jelölteket állítani mind a 106 körzetben, azért, hogy e programot képviselhessék.

Rövid utószó a lehetséges címzettek köréről

elvileg minden olyan személy, szervezet és mozgalom, aki/ amely belátta, hogy a 2018-as választásokkal véget ért az a fajta ellenzéki politizálás, amely egyre nagyobb kudarcokkal járt. Még konkrétabban pedig minden olyan politikai cselekvésre kapható mozgalom, személy, párt, aki/ami megértette, hogy ezzel a Fidesszel szemben csak egyetelen formáció veheti fel a versenyt a siker reményében. E sorok írójának nem jut eszébe senki és semmi nevében beszélni - csak a saját nevében. Most is csak azért teszi, mert az elmúlt egy hónap különféle rádió-és tévéműsoraiban, továbbá az előadásokon ezt kérdezték tőle, és azt javasolták többen is, hogy mindezt le is kellene írni. Politikai szereplő továbbra sem szeretne lenni, attól viszont tart, hogy a sok-sok beszéd, ötlet, javaslat között ÉPPEN a lényeg, a legfontosabb lépések sorrendje veszhet – megint - el.

Szerző: Kéri László