Nem igazi alattvaló, aki nem fél

2018. augusztus 18. 18:43

Ha nem fél valami nagyobb rossztól, akkor nem fog örülni, amikor végül csak a kisebb következik be. A jó alattvaló még meg is köszöni, ha csak a fele pénzét, jogát, szabadságát veszik el, és nem mindet.

Vállalkozók mesélik, hogy ha szemet vetettek cégükre, előbb ráküldik az adóhatóságot, rendőrséget, rájuk dörren minden létező hatóság, végül örülnek, ha féláron túladhatnak rajta.

Ezért az állampolgárok és szervezeteik idomításának első szakasza a megfélemlítés.

A társadalmi státusz függvényében lehet ijesztgetni menekültekkel, közmunka megvonásával, a gyerek állami gondozásba vételével, zsarolással, fenyegetéssel.

Ha már kellőképpen megijedtél, beállhatsz a sorba, tán még egy kis jutalom is csurran-csöppen. Előbb megtanulsz félni, aztán jöhet a félelem bére. Most épp az Akadémia van soron. Megfenyegették őket, és lehet, végül már annak is örülnek, hogy a minisztérium nem teljesen einstandolja a kutatási pénzeiket, hanem fele-fele alapon a kormány képviselői mellett beleszólhatnak abba (tudományfinanszírozásba, intézetvezetők kiválasztásába, kutatási stratégiákba), ami eddig kizárólag az ő jogkörük volt.

Közénk is lövethetne - mondták a viccbeli szovjet gyerekek. Az idomítás logikája állatnál, embernél, szervezetnél hasonlóan működik. Elég a korbácsot meglengetni, és máris jobbnak tűnik a pár szem kockacukor.

A Magyar Narancs emelt ki egy részletet a Zsaru Magazin tudósításából. Ott tökéletes rendőrkutyákról van szó, de lehetne tökéletessé nevelt állampolgárokról is. "Rajongó tekintettel lesték vezetőjüket. Úgy és arra mentek, ahogyan azt követelték tőlük. Vagy éppen utasításra helyben maradtak, és csak hívásra loholtak felcsapott farokkal a vezetőjükhöz. Egyéni gyakorlások után a közös képzés esszenciája, a csoportos csibészelés következett."

Szerintem mi már ennél az esszenciánál tartunk. Nagyobb csoportjaink bármikor képesek az elvárt közös csaholás kíséretében a "csoportos csibészelés"-re is: Soros, Brüsszel, gender, migráns, libsi, komcsi, Heller Ágnes.

Forrás: Sztárklikk
Szerző: Lendvai Ildikó