Erőszak

Angela Merkel aligha gondolt arra, amikor a közös európai határvédelemről beszélt, hogy ezzel megnyitja Orbán Viktor számára a kommunikáció új csatornáját. Pedig gondolnia kellett volna, éppen eléggé ismeri a magyar miniszterelnököt, pontosan tudnia kell, hogy a lassan négy éve tartó bevándorlás ellenes retorika minden lehetséges morzsát megtalál és kihasznál, hogy tovább gerjessze az emberekben a félelmet.

Merkel ugye most azt mondta, hogy az Unió tagországainak át kell adniuk bizonyos nemzeti hatásköröket, hogy közösen, egységes elvek és gyakorlat mentén, a szolidaritásról le nem mondva gyakorolják a határvédelmet. Orbán azonnal lecsapott a német kancellár kijelentésére, és beindította kampányát. A Fidesz politikusai igyekeznek megszállni az össze lehetséges médiát – szinte minden amúgy is az ő tulajdonukban, vagy befolyásuk alatt áll -, hogy újra lángra lobbantsák a netán szunnyadó idegengyűlöletet. Arról beszélnek a párt, vagy a kormány képviselői, vagy az őket szolgáló úgynevezett szakértők, hogy az Unió, amely ugye, főként a Sargentini jelentés alapján mondható: bevándorláspárti, ránk akarja kényszeríteni akaratát, így akarja elérni, hogy beengedjük Magyarországra az illegális migránsokat. Mély átéléssel beszélnek arról, hogy lehetetlen helyzetet teremtenek számunkra; kinyitnák a határt olyanok számára, akikkel mi nem akarunk együtt élni, és akik egyébként meg akarják változtatni a kultúránkat, plusz bűnözők, és megerőszakolják az asszonyainkat. Az egyik, úgynevezett szakértő például azt magyarázta a vele mélyen egyetértő állami tévés riporternek, hogy a közös határvédelem esetén nem lehet tudni, hogy ha nem magyar hazafi áll a kerítés innenső oldalon, nem ő védi az országot, hanem egy külföldi katona, az vajon kinek fog engedelmeskedni. Értsd: a magyar parancsnokának, vagy az uniós elöljárónak? Nettó hazugságok ezek, ne legyen kétségünk efelől, de afelől sem, hogy működőképes mondatok. Ma a magyar lakosság majd’ nyolcvan százaléka fél a bevándorlóktól, s noha jószerivel egyetlen ilyen emberrel nem találkozik, mégis hiszi, hogy ők jelentik a vagyonára, a biztonságára, a meggyőződésére, hitére a legnagyobb veszélyt. Szóval hiába hittük már többször is, hogy Orbán együgyű politikája hamarosan kifullad, be kell látnunk tévedtünk. Most új muníciót kapott, és ne legyen kétségünk: a végtelenségig fel fogja erősíteni. Egész Európában.

2018. September. 17. 10:30

Simicska nem gecizik

Simicska Lajos hallgat. Nem gecizik, nem firkál a saját – vagy egykori saját – hirdető hengereire, nem mond, nem üzen semmit. Pedig illene megszólalnia, még akkor is ha Csintalan Sándor olykor helyette beszél. Helyette mondja azt, hogy Simicska nem ígért senkinek örök életre szóló állást, mindenkinek tudnia kellett, hogy egyszer ennek vége lehet.

Igen, egyszer minden véget ér. De a hitet éppen Simicska kölcsönözte, éppen ő hangsúlyozta, hogy a Fidesz és Orbán nem nyerhet még egyszer és nem is fog. Többek között az az ő küldetése, hogy ezt elérje. Ezt így persze nem mondta, de ezt üzente. Ezt üzente az, hogy Kálmán Olgát a Hír tv-hez vitte, hogy a Magyar Nemzetet és a televíziót is „éleslövészetre állította át; olyan anyagok futottak a képernyőn és a lap hasábjain, hogy abba beleremegett… Ki is?  Mindenki, csak a Fidesz nem. Ezzel együtt, hihetőnek tűnt, hogy a volt Orbán barátból ellenséggé vált Simicska nem hagyja ott azokat, akik mellé szegődtek, akik nem pusztán a jelen szabadságában, a jövőben is bíztak. Akik elhitték: akárhogy is alakul, Simicska már nem alkuszik és tovább viszi a harcot. Simicska azonban nem vitte, nem viszi tovább a harcot. Hallgat. Miközben a birodalmát visszaadta azoknak, akiket otthagyott, és akikkel nem akart többé egy levegőt szívni. Ki merem jelenteni: elárulta azokat, akik társául szegődtek. Ráadásul, ha hinni lehet a híreknek, már valamikor tavaly decemberben kiegyezett Orbánnal: ha a Fidesz nyer, viheti a teljes porfóliót, benne Orbán számára a legértékesebbel, a médiával, cserébe Simicska – és családja – élheti nyugodtan az életét. Nem tudjuk, hogy így történt-e, ha volt megállapodás, az mikor köttettetett, annyi bizonyos, hogy a média a kormányhoz közeli erőké lett. És ez csak eufemisztikus megfogalmazás; óvatosnak kell lenni még az olyan ügyekben is, amelyek azért eléggé egyértelműnek tűnnek. Már csak azért is, mert a tranzakciót úgy bonyolították le, mintha – Nyerges Zsolt közbeiktatásával – maradna a Simicska-féle irányvonal, de azért az gyorsan kiderült, hogy ez nincs így. Olyannyira nem, hogy az is világossá vált, miért nem adta oda a Magyar Nemzet nevet a lapot addig készítőknek Simicska; abból, hogy az új tulajdonosok újra akarják indítani a lapot kiolvasható: ez is a megállapodás része lehetett. A Magyar Idők ugyanis sem presztízsben, brandben, olvasottságban még az erősen megtépázott Magyar Nemzettel sem képes felvenni a versenyt, ezért szüksége lehet a kormányoldalnak a névre. Ne lepődjünk meg tehát, ha hamarosan újra indul, a Hír tv-hez hasonlóan visszaváltott politikai tartalommal a Magyar Nemzet, és ezzel párhuzamosan bezárják a Magyar Időket. Állítom. Simicskának erről tudnia kellett. És mégis hallgat. Még egy kis gecizés sem hallható tőle. Félreértés ne essék: nem ezt hiányolom.

2018. August. 06. 11:52

Ki fenyeget minket?

Több orgánum is -hogy hivatalosak legyünk – „kérdéssel fordult” Havasi Bertalanhoz, hivatalos titulusát most felejtsük el, a miniszterelnök időnkénti szájához, hogy vajon találkozik-s Orbán Viktor a labdarúgó világbajnokság döntőjén a házgazda orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal. Nem tudom még mindig természetesnek tekinteni, hogy a kérdésre válasz nem érkezett; legfeljebb az izgat, hogy Havasi maga dönt-e arról, hogy kinek válaszol és kinek nem, illetve arról, hogy kit sért meg, és kivel udvarias, valamint arról, hogy valakit odébb taszít-e, vagy odaengedi a kormányfő közelébe.

A konkrét ügyben, mint kiderült, nem is tudott volna válaszolni, mivel nem tudhatta előre, hogy Putyin elnök egy váratlan ötlettől áthatva magához rendelte a mi Viktorunkat – már bocsánat -, legalább is valamelyik, nem magyar, hírügynökség tájékoztatása szerint. A randevúnak persze örülnünk kell, hisz egy nagyhatalom vezetője kívánta látni egy kis ország vezetőjét, de, mint tudjuk, ennek a kis országnak a vezetője rendkívül büszke ember, mi több nemzeti büszke ember, igen-igen érzékenyen reagál arra, ha a magyar népet alárendelt nációként kezelik. Persze, gondolhatnánk, oly közeli barátokká váltak immár, – noha szeptember közepén hivatalosan találkoznak Moszkvában – hogy Putyin nem elégedett meg azzal, ha a díszpáholyban üdvözlik egymást, ráadásul ott Macron francia elnök is bezavar a képbe, hanem, megadva a módját: a Kreml kényelmes, és már megszokott foteljeiben kívánja látni Orbánt. Arra gondolni sem merek, hogy a rendkívüli randevút Orbán néhány nappal korábbi a NATO-csúcson elhangzott mondata váltotta ki. Ott ugye azt mondta a magyar miniszterelnök, hogy a fenyegetés Keletről, Oroszország felől érkezik (a terror pedig Délről). Sokan értelmezték ezeket a szavakat úgy, hogy Orbán – váratlan fordulattal – nekiment Oroszországnak, esetleg azért, hogy megfeleljen Trumpnak -, de ugye még sem hihetjük azt, hogy egy birodalom vezetője közlekedési rendőrt állít minden Orbán-mondat mellé. Biztosan elengedte a füle mellett a hallottakat, ha egyáltalán eljutott hozzá az orbáni kijelentés. Szóval itt állunk a teljes bizonytalanságban, mit is akart Putyin. Illetve most azt sem tudjuk, hogy haragudnunk kell-e Oroszországra, félnünk kell-e Putyintól, ha egyszer a fenyegetettség onnan érkezik, vagy barátként tekinthetünk továbbra is rá. Jó lenne, ha nem hagynának bennünket bizonytalanságban, tudnunk kell mit gondoljunk Putyinról, Trumpról, no meg persze Merkelről.

2018. July. 16. 12:19

Bő gatya

Néhányan azzal viccelődnek, hogy Orbán mennyire elhanyagolt öltözetben jelent meg a V4-ek találkozóján; szúk zakó és bő nadrág volt rajta. Mintha ez bármit is számítana. A magyar miniszterelnök úr régen túljutott azon a korszakán, amikor a nyakkendőjén egy ránc sem lehetett, látszik rajta: egyáltalán nem érdekli a külseje. Illetve: talán az egyetlen dolog, amiben elviseli, hogy vereséget szenvedett, a kicsit pocakos énje, a hajdani futballistára már egyáltalán nem emlékeztető alkata.

Szűk zakó, zsebredugott kéz, nagyjából ez az általános kép, amelyet magáról tükröz. Na meg persze az, hogy – a kilóin kívül – törhetetlen. Semmiben nem enged; nyílegyenesen halad a célja felé, azaz a korlátlan hatalom kiépítésének irányában. Majdnem azt írtam, megszerzése felé, de ezt muszáj volt elvetnem, hiszen azt már lényeglében megszerezte. Most, az újabb kétharmados parlamenti fölény birtokában áll előtte a feladat, hogy létrehozza hozzá a tökéletes jogi hátteret is. Elég egyértelműen látszik: ma már olyan felhatalmazásban gondolkodik, mint török barátja, a vasárnap újraválasztott török elnök, Erdogan. Nem véletlen, hogy az Európai Unió vezetői közül ő volt az első, aki gratulált a győzelemhez, Erdogan végül is utat mutat ahhoz, hogy kell és lehet választásokat nyerni, illetve törvényes teljhatalomhoz jutni. Orbánt, a hírek szerint csak Lukasenka, fehérorosz elnök előzte meg a gratulálók sorában; ők hárman igazán szép csapatot alkotnak. Sokan találgatták, vajon Orbán prezidenciális rendszert akar e kialakítani Magyarországon, amelyben ő, mint elnök gyakorolja a hatalmat, és ha kell – Erdoganhoz hasonlóan – elnöki rendeletekkel irányítja az országot, ennek érdekében pedig hamarosan elnökké koronáztatja magát. Erre azonban, láthatóan, semmi szükség: így is azt tesz, amit akar, és a látszat is fennmarad: Európa-konformnak mutatja az országot. Persze a többség látja, hogy nem az, csak éppen ellene nem tud, vagy nem akar tenni semmit. Hogy a demokrácia látszatával szemben tud-e védekezni Európa? A jelek szerint nem: az egész Unión szűk a zakó és bő a gatya.

2018. June. 25. 07:49

Orbán elégedetlen

Egy kimutatás szerint – a hitelességét nem tudom szavatolni -, ma Magyarországon körülbelül ötszáz médium tartozik a Fidesz holdudvarába; ennyien követik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (miért írom ezt nagy kezdőbetűkkel?). És most mégis: azt olvasni a Népszavában, hogy Orbán Viktor elégedetlen.

Az elégedetlenség Andy Vajna irányában fogalmazódott meg: a miniszterelnök szerint sem a tv2, sem a Bors – ezek a producer tulajdonában lévő orgánumok, többek között – nem felelt meg a NER előírásainak. Ami persze nem tudjuk pontosan mit jelent, mint ahogy azt sem, hogy tényleg el akarná ezeket venni Orbán Vajnától. A gond az, hogy a dolog elképzelhető. A tudósítást minden további nélkül hihetőnek tartjuk, egy pillanatig sem aggályoskodunk azon, hogy mindezt demokráciában, piacgazdaságban hogyan is lehetne. Szóval tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy van-e igazságtartalma az információnak, a lényeg az, hogy kétségünk sem lehet arról: könnyen megeshet, hogy Orbán így döntött. Vagyis ma Magyarországon csak a kormányfői elhatározás kérdése, hogy éppen kinek a kezébe helyez televíziót, vagy újságot, és ezek működéséhez ad-e elegendő pénzt vagy sem. Ha tehát Orbán úgy határoz: a TV2 innen kezdve Mészáros Lőrinc felügyelete – majdnem azt írtam: tulajdonába – alá kerül, mert a csatorna nem tudta még csak megszorítani sem az RTL Klubot, viszont nagyon sokba került az államnak, és ugyanígy a Bors: innen kezdve Mészárosé, mert a kampányban rosszul teljesített, akkor az kétségkívül így is lesz. Nem mondjuk azt, hogy kérem ez lehetetlen, egy Európai uniós országban ilyesmi nem fordulhat elő, nem. Ilyen érveink már nincsenek. Nincsenek, mert ha ilyet állítanánk, csak kinevettetnénk magunkat. Ezért aztán senki fel sem kapja a fejét a hír olvastán, legfeljebb azon tűnődik egy cseppet: vajon hogyan rendezi a viszályt Orbán Vajnával. Kegyvesztett lesz, vagy azért ottmaradhat a filmipar élén? A Népszava információja szerint Vajna a Bors ügyében még vissza is szólt; azt találta mondani, hogy ő a Borsot piaci alapon akarja működtetni, nem akar olyanná válni, mint a Ripost. Ha így van: nem jósolok hosszú jövőt Vajnának, indulhat vissza Amerikába. És, ha ez így lesz, akkor már csak egy kérdés marad: mi lesz Vajna Timikével?

2018. June. 18. 09:49

Tüntethetünk Felcsúton?

Véget ért a magyar futballbajnokság – csak azért nevezik így, mert még nem találtunk más nevet arra, amit Magyarországon játszanak és csak külsőségeiben hasonlít a labdarúgásként ismert sportágra -, túléltük valahogy ezt is. De mert itthon a foci politikai kérdés, ezért nincs abban semmi erőltetett, ha egy, majd csak ősztől aktuális politikai kérdést teszek fel, most.

Azért most, mert a parlament előtt most fekszik az a kétharmad által áhított alkotmánymódosítás, amely megtiltaná, hogy bárkinek az otthona előtt tüntetést szervezzenek; az újkori történelmünkben hirtelen fontosabb lett az otthon nyugalma, mint a gyülekezési jog. Persze érthető ez a szándék egy olyan kabinet esetében, amely a demográfiai alapú kormányzást tűzte zászlajára. Amit eddig nem nagyon értettem, de ebben a kontextusban rögtön értelmet nyer; ahhoz kérem csendre és nyugalomra van szükség, ha értik mire gondolok. De tegyük most félre ronda szexszista gondolatainkat, koncentráljunk a lényegre. A kérdésem ugyanis emígyen hangzik: lehet-e Orbán Viktor felcsúti háza előtt tüntetni. Ha ugyanis csak szigorúan az új jogszabály szerint gondolkodunk, biztosan nem lehet. Hiszen hogyan is lehetne a pihenő miniszterelnök ajtaja előtt tüntetni, hangoskodni? (Ismerjük a sztálini viccet, a Kreml falainál labdázó gyerekekről…) A rendőrség tehát simán és a jogszabályoknak megfelelően betilthat egy ilyen kezdeményezést, és ha ezt teszi igazán nem róható meg, hiszen csak követi a törvény betűjét. Igen ám, de mi van, ha tüntetni szándékozó megfellebbezi a tiltást, mondván: a miniszterelnök felcsúti otthonának tőszomszédságában futaballstadion található, s bár ez Magyarországon nem életszerű, de fő szabály szerint egy ilyen létesítményben sokezer ember verődik össze, és – horribile dictu – hangoskodik. Egy-egy gólöröm – esetleg bírói tévedés – felér egy-egy tüntetés zajával, s noha ma nehezen elképzelhető felcsúti mérkőzés a miniszterelnök jelenléte nélkül, de egy alaptörvény még sem épülhet arra, hogy a kormányfő mindig meccsen van. Nem, mert lehet, hogy pihen. És ha pihen, ott nem lehet zaj. Vagy csak a tüntetés zajára vonatkozik a szabály? És mi van, ha az az adott tüntetés olyan csendben zajlik, mint az itthoni futballmérkőzések? Lássák be egyáltalán nem egyszerű a kérdés. Én magam nem is tudok rá választ adni, úgy hogy várom a szakértők állásfoglalását: most akkor lehet-e Orbán Viktor felcsúti háza előtt tüntetni, vagy sem?

2018. June. 11. 10:46